A vizek oxigénviszonyai hatnak a halfogás eredményességére

Minden évszakban aktuális és alapvető kérdés vizeink oxigénellátottsága. Fontos a víz oxigéntartalmának az ismerete, a halak különösen nyáron szívesen tartózkodnak oxigénben gazdag vízterületi szakaszokon, például kifolyók, duzzasztóművek, zsilipek közelében..

A vízben oldott oxigén eredete kettős. A felszíni vizek örök mozgásban vannak, így a légkörrel folyamatosan érintkeznek, és közben a levegő oxigénjét "bekeverik". Ez a direkt diffúzió lassú folyamat, és aránylag kevés oxigént juttat a vízbe, kivéve az előbb említett helyeken ahol a víz sodrása, átbukása segíti a víz oxigénnel való dúsulását. A nagyobb mennyiségű oxigén általában az algák és a lágyszárú vízinövények asszimilációjával kerül a vízbe.

A halak életére és táplálkozására mindenkor nagy hatással van a vizek oxigéntartalma.

A vizek oxigéntartalmát milligramm/literben, az oxigéntelítettséget százalékban határozzák meg. A vízben oldott oxigén mennyiségét befolyásolhatja a mikrokörnyezet éghajlatviszonya, a talaj típusa, a táplálóvíz minősége, összetétele, a benne élő növény- és állatvilág mennyisége és fajszerkezete stb. Az oxigéntermelés és a diffúzió meghatározóan a víz felsőbb rétegeiben zajlik. A vízinövények (közte az algák) oxigéntermelése a fényviszonyokkal van összefüggésben.

A vizek oxigéntartalma nem állandó, folyamatosan változik. Változik napszakonként, vízrétegenként és szezonálisan is. Az oxigén mennyisége összefüggésben van a víz hőmérsékletével, pl. 20 C°-os víz maximum 8,8 mg/l oxigént képes felvenni, ennél többet nem. Ha időszakonként az oxigéncsökkenés tartóssá válik, akkor oxigénhiány alakulhat ki. Az oxigénhiányt a halak indikátorként jelzik: először nyugtalanok, egyre magasabb vízrétegbe húzódnak, mozgásuk rendezetlenné válik, majd pipálni kezdenek,(légköri oxigénnel igyekeznek pótolni oxigénhiányukat. A másik szélsőséges eset az oxigéntúltelítettség. Ez a túlzott algásodás, a vízvirágzás következménye lehet.

A víz oxigéntartalma több más tényezővel együtt jelentős hatással van a halak étvágyára, márpedig a horgászat eredményességének a legfontosabb feltétele az étvágy. Természetes- vagy műcsalival horogra csalni azt a halat lehet, mely táplálkozni kíván. A nyári évszakban a meleg vízhőmérséklet mellett a halak aktívan keresik táplálékukat. A táplálkozásban természetesen napszakokra jellemző faji sajátosságok is tapasztalhatók. A fényviszonyok és az oxigénviszonyok is jelentős hatással vannak a halaknak a víztérben való elhelyezkedésére, táplálékkeresésére. A klasszikus mélytavi pisztrángsügér horgászatnál az amerikai kontinens horgászai előszeretettel használják a hobbi oxigén- és átlátszóságmérő műszereket, hogy megtalálják kedvenc halaik tartózkodási helyeit. A hazai, zömmel sekélyebb vizeinkben az ilyen műszerek ritkán segítenek, viszont a halfajok élőhelyeinek és a halak egyes napszakokra jellemző kedvenc tartózkodási helyeinek ismerete jelent nagyobb fogási esélyt a tapasztalt horgászok számára.

A napjainkban igen meleg vízhőmérsékletű vizeinkben (27-29 fok) a halak nappal szívesebben tartózkodnak a számukra kedvezőbb hőmérsékletű (pl. 18-22 fok), több oxigént tartalmazó vízrétegekben és csak az esti, éjszakai, hajnali órákban keresik fel a melegebb, táplálékban gazdagabb, sekélyebb vízszakaszokat.

A víz hőmérséklete és a maximálisan oldható oxigén mennyisége
(Antalfi-Tölg,)

Vízhőmérséklet C°-ban	Telítettség mg/liter
0	14,5
2	13,5
4	13
8	11,5
10	11
12	10,5
15	10
17	9,5
20	9
25	8,5
27	8
30	7,5

Különböző halfajok oxigénigénye
(Molnár-Szakolczai)

Halfaj	Oxigéntartalom
Pisztráng	7-8 mg/liter
Sügér-félék	5-6 mg/liter
Kecsege	5-6 mg/liter
Süllő	3-4 mg/liter
Ponty	2-3 mg/liter
Harcsa	2-3 mg/liter
Keszeg	2-3 mg/liter
Kárász	0,5-2,0 mg/liter