Kormorán károk

A jelentős számú - több tízezres - rendszeresen hazánkban tartózkodó, fészkelő kormorán populáció mellett legalább annyi a téli időszakban ide látogató kormorán tizedeli vizeink halállományát és ebből nagy arányban a növendék, fiatal halak állományát. Miközben keressük, hogy miért csökken egyes vizeink halállománya, amikor horgászaink zöme pihenteti horgászfelszerelését és az előttünk álló horgászszezon szép horgászélményeiről álmodozik, a fekete és igen éhes madársereg, kormoránhad folyamatosan nyugtalanítja, pusztítja horgászható vizeink vermelő, téli nyugalomban lévő halállományát.

Szinte minden nagyobb vizünkön jelen vannak, mivel naponta akár 15-30 km-es körzetben is járnak a táplálék után így sok helyen észleljük kisebb és nagyobb halászó csoportjaikat. A csoportos halászata igen eredményes, a napi átlagban 500 gr halat fogyasztó madárnak. Könnyen megbecsülhető, hogy egy 30-50 ezres kormoránállomány torkán a késő őszi, téli 4-5 hónap során hány kiló hal csúszik le. A más halevő, viszonylag ritka, vízimadarainkat megbecsülve és védve, a kormoránok halpusztító hatása miatt nem lehet szó nélkül elmenni. Egyre több halfaj kerül fel a védett halak listájára, állományuk csökkenéséért az élőhelyek eltűnése, az ökológiai változások okolhatók elsősorban. Ennek ellenére még nincsenek értékelhető pontos adatok, hogy a viszonylag nagyobb testű, hengeres alakú, folyóvízhez alkalmazkodott védett halak között milyen nagyságú károkat okozhat a kormorán. A kősüllő állományának alakulása, csökkenése miatt is vészharangot kongatnak a halbiológusok, a halászattól, a horgászattól akarják megóvni a kősüllőt, miközben nincs ismeretük arról, hogy a kisebb hengeres testalkatú halfajokban (kősüllő, süllő, márna, kecsege, balin, csuka, stb.) milyen károkat okozhatnak a kormoránok.

Érdemes megismerkedni egy német, berlini agrármérnök, Janek Simon által nemrég publikált cikk néhány megállapításával. A vizsgálatokat a kormorán táplálék összetételére Brandenburg tartomány egyes vízterületein lelőtt, hálóba akadt madarak gyomortartalmának tudományos elemzésével végezték.

A Potsdam környéki nagyobb víztározók halállománya és annak faj és strukturális összetétele különbözik ugyan hazai vizeinktől mégis érdemes a táblázatban összefoglalt eredményekre rátekinteni.

A 209 db vizsgált kormorán gyomrában megtalálható volt:
Angolna	18,0 cm-től	61,0 cm-ig	8,0 gr-tól	435,0 gr-ig
Dévérkeszeg	15,5 cm-től	35,0 cm-ig	33,0 gr-tól	520,0 gr-ig
Sügér	4,0 cm-től	31,0 cm-ig	0,5 gr-tól	476,0 gr-ig
Karika keszeg	7,0 cm-től	23,5 cm-ig	3,0 gr-tól	152,0 gr-ig
Csuka	23,0 cm-től	33,0 cm-ig	72,0 gr-tól	219,0 gr-ig
Vágódurbincs	5,5 cm-től	12,5 cm-ig	1,0 gr-tól	23,0 gr-ig
Bodorka	4,5 cm-től	33,0 cm-ig	1,0 gr-tól	553,0 gr-ig
Süllő	8,5 cm-től	32,0 cm-ig	4,0 gr-tól	455,0 gr-ig

A kormoránok táplálékában felelhető halfajok arányát az évszakok szerint is csoportosította a kutató, ez a következőket mutatta:

Zsákmányolt halfaj	Tavasz (%)	Nyár (%)	Ősz (%)	Tél (%)	Éves átlag (%)
Angolna	4,9	11,9	14,6	0	7,8
Dévérkeszeg	58,9	70,3	32	21,8	45,8
Sügér	4,3	3,9	14,7	11,9	8,7
Karika keszeg	0	0	0	4,1	1
Csuka	13,7	8,2	0	1,4	5,8
Vágódurbincs	0	0	4,1	13,9	4,5
Bodorka	18,2	0	6,8	24,8	12,5
Vörösszárnyú keszeg	0	3,6	0	0	0,9
Süllő	0	2,1	27,8	21,3	12,8

A németországi nagyobb víztározók halállomány szerkezete és aránya jelentősen különbözik a hazai sekélyvizű tavainktól, nagyobb folyóinktól. Mégis az eredmények rámutatnak arra, hogy egyes halfajok a tavaszi és nyári időszakban míg mások az őszi és a téli, vermelési időszakban lesznek tömegesen a kormoránok zsákmányai.

A hazai hasonló, alapos vizsgálatok biztosan magasabb arányt igazolnának a méretkorlátozással, vagy a természetvédelmi oltalommal védett halfajaink körében.

Mindeközben Európában ma már 1,5 millió példányt meghaladó kormoránállomány, növekvő fekete sereg veszélyezteti folyamatosan a komoly anyagi áldozattal halasított, horgászható természetes vizeinket és a haltermelést szolgáló halastavainkat is.

Két kép a német kutató közleményéből:

A zsákmányolt sügér 31 cm hosszú, 476 gr súlyú	Kormoránok és zsákmányaik

A MOHOSZ Választmányának 2005. évi állásfoglalása a kormoránkérdésről

"Fővárosi lakos" kormoránok is pusztítják a Dunán és térsége vizeinek halállományát. Kedvenc beszálló területük például a Kvassay-zsilip előtti sziget, melynek fáin százával pihennek, éjszakáznak. A fotókon (alább kattintásra nagyíthatók) a sziget fáin a népes kormorán gyülekezet, és a február elejei időpont ellenére a fák nem a zúzmarától, hanem a kormoránok savas, maró ürülékétől szennyezettek. Az ilyen fák rövid időn belül elvesztik az életképességüket is.
(Fotók: Fürész György)

A kormoránok káráról itt olvashat többet.