Horgászvizek oxigénviszonyai

Minden évszakban aktuális és alapvető kérdés vizeink oxigénellátottsága. Meghatározó a víz oxigéntartalmának az ismerete, mivel általában a vízben sincs élet oxigén nélkül. Ezáltal érthető, hogy mint az egyik legfontosabb meghatározó elemmel, annak mennyiségével folyamatosan foglalkoznunk kell. A szárazföldön az oxigén korlátlan mennyiségben hozzáférhető az élővilág számára, viszont a vízben nem. Ezért is vált a vizekkel foglalkozó tudományágak (limnológia, hidrológia stb.) és szakemberei számára a víz oxigénviszonyainak kutatása az egyik fontos és alapvető kérdéssé.

A vízben oldott oxigén eredete kettős. A felszíni vizek örök mozgásban vannak, így a légkörrel folyamatosan érintkeznek, és közben a levegő oxigénjét "bekeverik". Ez a direkt diffúzió lassú folyamat, és aránylag kevés oxigént juttat a vízbe. A nagyobb mennyiségű oxigén a növények (algák) asszimilációjával kerül a vízbe. A vízbe jutott oxigén három módon távozhat. A legegyszerűbb, hogy az elfolyó vízzel távozik. Ha ritkábban, de előfordul oxigéntelítettség esetén a "felesleg". Ennek egy része az atmoszférába távozik, jelentős részét pedig a vízben élő élőlények légzés útján felhasználják.

A vizek oxigéntartalma (milligramm/literben meghatározva) és oxigéntelítettsége (%-ban) sok tényező függvénye. Befolyásolja a mikrokörnyezet éghajlatviszonya, a talaj típusa, a táplálóvíz minősége, összetétele, a benne élő növény- és állatvilág mennyisége és fajszerkezete stb. Az oxigéntermelés és a diffúzió mindig a víz felső rétegében zajlik. Ez a fényviszonyokkal magyarázható. E zónában él és lélegzik a legtöbb oxigén- fogyasztó élőlény. Itt zajlik az oxigéntermeléssel járó fotoszintézis, így gondoskodik a természet az egyensúly fenntartásáról.

A vizek oxigéntartalma nem állandó, folyamatosan változik. Változik napszakonként, vízrétegenként és szezonálisan. Az oxigén mennyisége összefüggésben van a víz hőmérsékletével, pl. 20 oC-os víz maximum 8,8 mg/l oxigént képes felvenni, ennél többet nem. Ha időszakonként az oxigéncsökkenés tartóssá válik, akkor oxigénhiány alakulhat ki. Az oxigénhiányt a halak indikátorként jelzik: először nyugtalanok, egyre magasabb vízrétegbe húzódnak, mozgásuk rendezetlenné válik, majd pipálni kezdenek (légköri oxigénnel igyekeznek pótolni oxigénhiányukat), és végső esetbe bekövetkezhet a fulladásos döglés is.

A másik szélsőséges eset az oxigéntúltelítettség. Ez a túlzott algásodás, a vízvirágzás következménye lehet. A sok alga több oxigént termel, mint ami a vízhőmérsékletnek megfelelne. Az oxigéntúltelítettség pedig a halakra veszélyes lehet, "buborékbetegséget" és pusztulást okozhat. A napszakos oxigéntermelésre jellemző, hogy a növények nappal oxigént termelnek, de éjszaka ők is fogyasztók. Ezért van, hogy éjszaka, illetve hajnal felé egyre alacsonyabbá válik a víz oxigénszintje. Rossz adottságú, erősen eutróf vizekben, kritikus esetekben a lecsökkenő oxigénszint hajnali időszakban halpusztulásokhoz vezethet. Ilyenkor a napfelkelte csodát művelhet, még megmentheti a halállomány nem károsodott részét. A fény hatására ilyenkor "beindul" az oxigéntermelés.

A fénynek, illetve hiányának nagy szerepe van a jég alatt kialakuló oxigénhiányban is. Az összefüggő, átlátszó jégtakaróra ráhullott hóréteg tartósan besötétíti, elárnyékolja az alatta lévő vizet, és ezáltal gyorsabban elfogyhat a víz oldott oxigéntartalma. Ezért szükséges - lehetőségek szerint - a friss havat a jégről letakarítani és jégborította téli időszakban lékelni. A MOHOSZ vízminőség vizsgáló laboratóriumában meghatározóan horgászvizekről származó vízmintákat vizsgálunk. A kémiai és algológiai vizsgálatok eredményeit értékeljük. A 2001-es évben átfogóan értékeltük vizsgálataink eredményét, amely azt mutatja, hogy az ellenőrzött horgászvizek 31 %-án gyakran, sőt rendszeresen előfordul az oxigénhiány. Az oxigénhiány miatt kialakuló vészhelyzet előrejelzése nem könnyű feladat. A mi éghajlatunkon és vízviszonyaink között nagy gyakorisággal a vegetációs periódus második felében és a 2-3 hetes jégborítottság alatt-után jelentkeznek a gondok.

A víz oxigénmennyiségének csökkenése ma már egyszerű módszerrel megfigyelhető, mérhető, regisztrálható. Ha nem külső eredetű, lökésszerű vízszennyezés érte a horgászvizet, akkor a megelőzésre, a károk csökkentésére a megfelelő intézkedéssel van mód. Napjainkban már beszerezhetők minden igényt kielégítő oxigénmérő műszerek. Egyszerű, elemes, hordozható, elektródás, vízbe engedhető, kijelzős műszerek széles skálája áll rendelkezésre. A kolorimetriás zseb-oxigénmérő (mindössze 20 dkg súlyú) is egy gombnyomásra kiírja a víz oxigéntartalmát. Ezt a típust még kalibrálni sem szükséges, elektróda vagy szűrőcsere sem nehezíti használatát.

A vízparton az oxigénmérés eredménye az egyik leglátványosabb és legfontosabb tájékoztató adat. Az oxigéncsökkenés észlelésekor még van lehetőség az ok megkeresésére és megszüntetésére. Megszervezhető a vízutánpótlás, a vízmozgatás, vagy az intenzív levegőztetés. Ez történhet a befolyón egyszerű, házilagos víztörő tálcákkal, vagy szivattyúval, motorcsónak járatással is hatásos. Drágább, de hatásosabb a különböző "esőztető" berendezések használata. Különféle szivattyúk ejektoros alkalmazása is eredményes lehet. Különböző árkategóriájú és teljesítményű levegőztető berendezések is beszerezhetők. Az esetleges oxigénhiányban elpusztult halállomány általában nagyobb értéket képvisel, mint a megelőzésre fordítandó összegek, ezért mindenképpen a megelőzésen van a hangsúly. A jövő a labilis horgászvizek kezelői részére csak az lehet, hogy berendezkednek a rendszeres oxigénmérésre, vizsgáltatják a vizüket és felkészülnek az időszakos, vagy folyamatos levegőztetésre, oxigénpótlásra. Valamennyi vízen szükséges megismerni az oxigénháztartás jellegzetességeit, és fel kell készülni az esetleges veszélyhelyzetek elhárítására.

A víz hőmérséklete és a maximálisan oldható oxigén mennyisége
(Antalfi-Tölg, 1971)

Vízhőmérséklet oC-ban	Telítettség mg/liter
0	14,5
2	13,5
4	13
8	11,5
10	11
12	10,5
15	10
17	9,5
20	9
25	8,5
27	8
30	7,5

Különböző halfajok oxigénigénye
(Molnár-Szakolczai)

Halfaj	Oxigéntartalom
Pisztráng	7-8 mg/liter
Sügér-félék	5-6 mg/liter
Kecsege	5-6 mg/liter
Süllő	3-4 mg/liter
Ponty	2-3 mg/liter
Harcsa	2-3 mg/liter
Keszeg	2-3 mg/liter
Kárász	0,5-2,0 mg/liter

Papp Károlyné dr.
a MOHOSZ vízminőségvédelmi szakértője
(A cikk megjelent a horgászegyesületi vezetők részére készített Horgászati Tájékoztatóban)

Vissza a szakmai cikklistához