A csuka viselkedése

Van egy tó Berlinben, ahol igencsak sok csuka él, emiatt a táplálékkínálat szűkös, ezáltal a csukák egy része nem fajspecifikusan viselkedik. A megváltozott viselkedésben különböző csukaegyedek életesélyei ugyanolyan jók, mint konzervatív társaiknak. A természet világában sok stratégiai cél és út lehetséges. Eddig is ismert volt, hogy az alsóbbrendű gerincesek, köztük a halak túlélési és szaporodási sikerének érdekében a fajon belül is lehetnek különbségek.

A németországi Leibniz-i Édesvízi Ökológiai és Belvízi Halászati Kutató Intézet (IGB) kutatói megállapították, hogy a csuka képes feladni a fajra jellemző szokásait ha élettér és táplálékhiány mutatkozik. Az ökológus kutatók egy brandenburgi tóban az ott élő csukaállományban három különböző viselkedés típust figyeltek meg.. Az ismert "lusta" viselkedésű és a "aktív" életvitelt folytató is teljesen hasonló növekedési erélyt mutatott az egyes halegyedeknél. Változó szokások kulcsfontosságú elve, hogy a fajon belüli konkurenciaharc növekedése esetén is biztosítsa a túlélést.

Normális esetben, a "lusta" csuka bizonyos mértékig helyhez kötött életmódot folytat. Mint a lesből támadó rablóhalak szívesen tölti az időt kedvelt parmenti nádas, vízinövényzettel benőtt vízszakaszok mentén és vár a zsákmányára. A nyílt vizeken élő, ott táplálkozó egyedeiről ritkán kerül szó. A 25 hektáros Dölln-tóban most a csuka állományon belül két teljesen különböző élőhelyen előforduló csoportot figyeltek meg.

A vizsgálatot egy modern, a halak tartózkodását, a helymeghatározását lehetővé tevő technológia segítette. Összesen 20 csukát láttak el nyomkövető eszközzel és a vízben való helymeghatározásra GPS-készüléket használtak. Több mint három hónapig meghatározott rendszereséggel figyelték a halak tartózkodási helyét. Az adatok tájékoztatást nyújtottak a halak, aktivitásáról és élőhely választásáról: Minél gyakrabban változtatták leshelyüket és merészkedtek ki a nyílt vízre a csukák annál aktívabbak és a kockázatvállalóbbnak bizonyultak. Azok a csukák, amelyek elhagyták a patmenti leshelyüket, kitették magukat más ragadozó halaknak és nagyobb fajtársaik általi felfalási veszélynek.

A kutatók vizsgálataikból azt a következtetést vonták le, hogy a természetes csukaállomány viselkedésében sokféle és eddig ismeretlen típusú magatartási formát is találtak. A klasszikus "nádi" csuka töltötte a legtöbb időt mozdulatlanul a nádas környékén vadászva. Az aktívabb csuka egyedek a "vízinövény-típus", a partközeli mélyebb vízek közelében tartózkodik, de még mindig a víz alatti növények védelemében, takarásában van a vadászterülete. Teljesen más az "alkamazkodó" típus, melynek egyedei a nyílt vízre járnak vadászni, de leginkább az éjszaka biztonságában.

Ez a nyíltvizi stratégia az év őszi és későbbi szakaszában szinte az egész napra kiterjed, mivel a táplálékhalak mennyisége és tartókodási helyük is szűkül a vízhőmérséklet csökkenésével. A nyíltvizi életmód, az ehhez szükséges tartós úszás érdekes kérdést vet fel, vajon ez a stratégia nem jelent-e hátrányt, jelentősebb energia felhasználást csuka számára? Az evolúciós történetben ugyanis ez a halfaj elsősorban a lesben állásra és a zsákmány villámgyors, erőteljes megtámadasára specializálódott és nem a tartós, aktív úszásra.

A kutatók által tapasztaltak meglepőek voltak, a szokások radikális változása, az aktívabb életmód nem volt az egyed hátrányára és nagy alkalmazkodó képességét mutatta. Az aktívabb úszásigényből származó, megnövekedett energia szükségletet a sikeresebb táplálékszerzés kompenzálja. Megállapították, hogy a különböző élőhelyet választó csukák azonos növekedési erélyt mutattak. Ez alapvető fontosságú, mert csuka a testhossza szorosan összefügg a túlélés valószínűségével és a termékenységgel.is. A szűköló táplálékforrásokra tehát egyértelmű választ ad a csuka életmódjának megváltoztatásával.

A fenti megállapításokról A. Köbler, T. Klefoth, T. Mehner, és R. Arlinghaus. 2009-ben az "Vízi csúcsragadozók együttélése, viselkedési típusok: a válasz, erőforrás korlátozást? " című közleményükben adtak hírt..

A cikk egyébként tudományosan alátámaszt olyan korábbi horgászati és halászati megfigyeléseket is, melyek nagyobb csukaállomány esetén, vagy a süllők nagyobb arányú nádközeli megjelenése esetén a csukák nyíltvizen való tömegesen jelenlétét mutatták. A pergetés során, ha a nád mellett, vagy nagyobb hínarasok mellett rendszeresen süllőt fogunk (azaz az élőhelyet a süllő foglalja el), akkor nem meglepő a nyíltvízi horgászat során a csuka fogása. Az igazán nagy csukák pedig legtöbbször a nyílt vizen esnek zsákmányul.